Talán onnan kezdeném, és ez nagyjából jellemzi a pályámat is, hogy gimnazista koromban, azt hiszem, 15 éves lehettem – már egy éve tanultam a német nyelvet, jó erős tanárom volt szerencsémre – egy nap, amikor este Apám hazaért a munkából, közölte velem: másnap jönnek az osztrákok tárgyalni Kisújszállásra, a cégéhez. És nem lesz velük a tolmács. Hát, mondom, jól van, értem. De nem értettem :). Másnap én tolmácsoltam az egyéves nyelvtudásommal - az acélszerkezet-gyártás csínját-bínját kínkeservesen fordítgatva - egy fantasztikus vacsora közepette, amiből két falatot sem élvezhettem, mert vagy magyarul beszéltem, vagy németül, vagy izzadtam, hogy megértsem, mit akarnak kommunikálni a felek.
Ez az indíttatás sokat segített, később a Műszaki Egyetemen is hallgattam tárgyakat németül és az egyetem után, ’96-ban végül a Weidmüller Kft-hez kerültem, ahová főleg a német nyelvtudásom segített bejutni. Itt sales-es mérnökből lettem értékesítési vezető, majd később ügyvezető.
2002 novemberében, 6 év után búcsúztam a cégtől és elindítottam a TESK-et. Az első pár hónap útkeresése után a munkaerő megszerzése mellett köteleztük el magunkat. Elkezdtük felépíteni a szolgáltatást, és 2 év múlva már egy osztrák céggel együttműködve nemzetközi projektbe is belecseppentünk, majd 2006-ban jött az első igazi, nagy, zöldmezős projekt, a Hankook, ahová fél év alatt 52 mérnököt toboroztunk be. 2007-ben a 4-es metró alagútépítésén dolgoztunk egy nagyobb csapat munkavállalónkkal, aztán jöttek sorban a kisebb-nagyobb projektek (shared service centerek, egyéb gyári projektek), majd 2015-től már az Apollo toborzáson dolgoztunk, a valaha volt legnagyobb projektünkön, ahová több mint 600 munkavállalót toboroztunk be 2 év alatt.